...

Igazából nem is tudom, hogy mit írjak. Mostanában annyi gondolat kreing a fejemben...annyira szégyenlem magam...
Tudom, hogy minden egyes pillanatban itt áll mellettem és fogja a kezem, de nehéz elhinni. Nehéz elhinni, hogy még így is fontos vagyok neki és még így is szeret.
Lassan kezdek beletörődni...lassan kezdem elfogani az életem. Bár lehet, hogy nem kellene!

Köszönöm Istenem, hogy így is vigyázol rám!