2011. január 8., szombat

Életre váró örök szerelem

Meddő testemből
halott gyermeki
lelkek hullnak
s folynak szét
az örökkévalóság
átlátszó tükrén.
Fennakadt szemekkel
mereven nézünk midőn
életünk húrja
halkan megpendül.
Görcsösen ordít
szívemben az elmúlás
és a messzeségbe mártja
vattacukor szívét,
míg a ködbe burkolt
almacsutka Szerelmem
torkából fel nem pattan.