Minden mi érzékeinkkel fogható,
A kezünkben csücsül meztelen.
Csak egyedül a lelkünk
Integet a távolból mereven.
Felemás gyermekei vagyunk
Árnyékunk fényjátékának
S ősszel borított részeg
Szíveket kergetünk szüntelen,
Pedig gyermeke a tavasz
A fájdalom görcsös sikolya
Lábunk alatt roskad,
Könyörög nesztelen.
Nagyon szép! :)
VálaszTörlésGondolom, Te írtad.:)
Most kezdted a blogolást? :)
Puszi
Pearly
én kíváncsian várom a folytatást.
VálaszTörlésIgen...most kezdtem és egyenlőre még nem nagyon értem...de majd belejövök:)
VálaszTörlésA folytatás is hamar itt lesz:)