Életre váró örök szerelem

Meddő testemből

halott gyermeki

lelkek hullnak

s folynak szét

az örökkévalóság

átlátszó tükrén.

Fennakadt szemekkel

mereven nézünk midőn

életünk húrja

halkan megpendül.

Görcsösen ordít

szívemben az elmúlás

és a messzeségbe mártja

vattacukor szívét,

míg a ködbe burkolt

almacsutka Szerelmem

torkából fel nem pattan.